Zene

Fontos a művészek szabadsága

| 2008. 08. 22., 13:46 | Frissítve: 2008. augusztus 22., péntek 15:17

A Sziget Fesztiválon járt Jack Lang francia szocialista politikus, a franciaországi közélet egyik meghatározó alakja, korábbi kulturális és oktatási miniszter. A francia médiatörvényekről és kulturális szabályozásokról kérdeztük.

h i r d e t é s

Franciaországban törvény szabályozza, hogy hány százalékban kell a médiában francia zenének szólnia. Miként jött létre ez a szabályozás?

Teljesen legitimnek és normálisnak tartom, hogy egy rádió, amely engedélyt és pénzt kap az államtól, ennek ellentételezéseképpen az ország művészeinek helyet adjon az adásaiban. Ez egy kötelezettség az adott ország művészei iránt. Ha ilyen szabályok nem léteznének, akkor fenn állna annak a veszélye, hogy a művészeti élet lényegesen szegényebb legyen, vagy hosszabb távon el is tűnjön. Egy nemzet kormányának nincs ahhoz joga, hogy ezzel ne foglalkozzon. Hogy milyen mértékben kell ezt megszabni, erről természetesen lehet beszélni. Lehetnek európai kvóták, lehetnek nemzeti kvóták, és ezekben a nemzeti kvótákban lehet a fiatalabb művészeket külön is támogatni. Híve vagyok a szabadságnak, de nem olyannak, amely kárt okozhat a művészeknek. Amit mondok, az nem csak a zenére vonatkozik természetesen, hanem a filmművészetre és minden más audio-vizuális tevékenységre is.

Jack Lang

KA 69 éves francia kultúrpolitikus, 1977 óta politizál a francia szocialista párt színeiben, 1981-86 és 1988-93 között kultuszminiszter, 1992-93 és 2000-2002 között oktatási miniszter volt. 1981-ben az ő javaslatára lett kötött árú termék a könyv Franciaországban. 2007-ben a szocialista pártegység érdekében lemondott elnöki ábrándjairól, de nem sokkal ezután az elnökválasztás jobboldali győztese, Nicolas Sarkozy kérésére elvállalta az alkotmánymódosításokat megszövegező bizottság vezetését, egyben támogatta is a szocialisták által elutasított módosításokat. Ő volt az egyetlen szocialista, aki megszavazta az alkotmánymódosításokat - melyek elfogadásához legalább egy szocialista képviselő szavazatára volt szükség.

Hány százalékban kell francia zenének szólni a francia rádiókban és tévékben, és hogyan határozták ezt meg?

A pontos számra most nem emlékszem, de hatvan százalék körül van.

Hogyan lehetett ezt a nemzetközi zenei iparon keresztülverekedni? Számunkra ez azért is érdekes, mert Magyarországon éppen készülőben van az új médiatörvény.

Itt elsősorban politikai akaratról van szó. A magyar kormány és a magyar parlament támaszkodhat más országok példájára. Itt van például a katalán rádió és tévé, ahol nagyon sok kvóta van a katalán művészek irányába. És a nemzetközi zeneiparnak muszáj tiszteletben tartania a nemzeti és helyi identitásokat is.

Ezeken túl, a francia állam milyen módon támogatja a hazai zenét, a hazai előadókat?

Nagyon sok egyéb mód is van, hogy támogassuk a hazai zenei életet. Ami Magyarországon történik, hogy hogyan tanítják a kisiskolásoknak a zenét, az már nagyon fontos dolog. Itt a Kodály-módszerre utalok természetesen. Ami Magyarországon történik ebben a vonatkozásban, az példaértékű, és ebbe az irányba más országok is mehetnének. A magyarok zenei érzéke nagyon jó, és ezt egyrészt ennek a módszernek köszönhetik. Kisebb vagy nagyobb helyek létesítése is nagyon fontos, ahol kezdő zenészek is gyakorolhatnak. És természetesen fontos a nemzeti zeneipart is támogatni. A francia parlament nemsokára meghoz majd egy törvényt, hogy legyen valamilyen egyensúly az internetfelhasználók és a művészek jogai között. Nagyon fontos, hogy egy szabadság ne taposson el egy másik szabadságot, és hogy az internet felhasználók szabadsága ne ártson a művészek szabadságának. Ehhez politikai akarat és politikai bátorság kell. Mire jók a politikusok, ha ennyi bátorságuk sincs?

h i r d e t é s